Sebestyén Márta Tápiószelén

tarna2_webEgy 6500 lakosú kisváros ugyancsak megtisztelve érezheti magát, ha művelődési házának színpadán Kossuth-díjas előadóművész lép fel, aki elnyerte a Príma Primissima díjat és a Magyar Kultúra Nagykövete címet is. Egyéb rangos hazai és nemzetközi kitüntetéseinek hosszú listájával nem fárasztom a tapiokultura.hu látogatóit, mert nem a megérdemelt díjaktól vált az egyik legrangosabb magyar művésszé. Sebestyén Márta népdalénekes egyszeri, megismételhetetlen és utánozhatatlan előadóművész: önmagában egy művészeti ág, akit az egész világ ismer, tisztel és szeret. Ritkán találkoztam olyan emberrel, akinek még a felháborodása is mosolygós. Például azért, ha a népzenét poros, elavult dolognak tartják.

„Poros az lehet, ami a múzeumban áll egy polcon, de a népzene nem ilyen, hiszen nap mint nap használjuk. Aki felfedezi, annak számára napi kellékké, lelki szükségletté válik, nem pedig alkalmi dísszé, amit néhanapján elővesz. Most örülne csak igazán a két nagy ember, akikre oly sokat hivatkozunk: Bartók és Kodály maguk sem hitték, hogy a népzene így életre kelhet.”

2014. május 25-én délután a tápiószelei Simonffy Kálmán Művelődési Ház zsúfolásig megtelt színházterme is Sebestyén Márta véleményét igazolta. A város önkormányzatának köszönhető, hogy a Blaskovich Napok programsorozatának fénypontjaként a magyar folklór zene kiválóságai ajándékozták meg művészetükkel a zenebarátokat. Terék József és barátai mostanában gyakran aratják le a siker babérjait a szelei közönség előtt. Dezider Oláh cimbalomjátékát, a hegedűművész Hrúz Szabolcsot s Tóth Gergely brácsást szűnni nem akaró taps köszöntötte. Városunk szülötte most a szaxofon megszólaltatásával szerzett örömet. Sok alkalommal kísérte már ez az együttes Sebestyén Mártát, aki a csángó, szatmári, felvidéki és más európai népzene világába kalauzolta hallgatóságát. Sokszínű, hajlékony, különleges zengésű hangján nemcsak magyar, hanem portugál, holland és zsidó dallamok is szárnyaltak a Makovecz Imre tervezte faboltozat alatt. Olykor átszellemült áhítattal hallgattuk énekét, majd az elhangzó dallamok eredetére, más-más kultúrák közös kincsét képező dalokra hívta fel a figyelmet. Mindezt sugárzó kedvességgel, egyszerűen, mindenki számára érthetően tette. Művészetét kifinomult, diszkrét színpadi mozgása is kiteljesítette. Még a műsorvezető alig észrevehető, finom humorba csomagolt irányítására is kiterjedt figyelme. Dalai a legmélyebb érzelmekről, bánatról, örömről, gyászról, vágyakról szóltak, és tréfás, játékos énekekkel oldották fel az előbb elhangzottak hatását.

Nehéz befejezni a feledhetetlen élményről írt beszámolót közhelyek elkerülésével. Inkább vállalom: remélem, hallhatjuk még Sebestyén Mártát többször is a Tápió-vidéken énekelni. Például azt, hogy „Szerelem, szerelem”…

Forrás: tapiokultura.hu, írta: Szatmári Imréné, fotó: Tarnavölgyi László

Tekintse meg a további képeket Galériánkban, Tarnavölgyi László jóvoltából:

[dreamwork cats=8]

error: Content is protected !!