Sebestyén Márta dalai szálltak a Maulbertsch freskókkal díszített Plébániatemplomban. A művésznő a barokk napi programsorozat keretében telt ház előtt adott hangversenyt zenész társaival, Andrejszki Judittal, Havasréti Pállal és Caius Herával.
A hangversenyen az egyetemes értékek jelentek meg népzenei és műzenei darabok által közvetítve. A koncert végén állva tapsolt a közönség.
– Csodálatos volt a sümegi hallgatóság – válaszolta kérdésünkre a fellépést követően a világhírű, számos díjjal elismert énekes. – Amint beléptem, éreztem, hogy érzelmileg egy hullámhosszon vagyunk. Hatalmas szeretet áradt felénk. Láttuk, tele van a templom, pedig nem kicsi a belső tere. A közönség végig figyelmesen hallgatott. Most először kaptam meghívást Sümegre. Nagyon kellemes emlékekkel térek haza. Remélem, majd máskor is találkozunk.
Sebestyén Márta elmondta, a népzene, a népdalok, őseink kulturális értékeinek ismerete és befogadása erősíti a magyarságtudatunkat.
– A dalok a hazáról, szülőföldről, szeretetről, szerelemről, összetartozásról szólnak – mondta Sebestyén Márta. – Aki ezeket hallgatja, átéli, több lesz lelkileg általa. Szerencsém volt, én a családomban születésemtől fogva a nemzet szeretetét, az emberek tiszteletét tanultam. Szüleink ezt adták át nekünk. Nem hangzatos kinyilatkoztatások szintjén, hanem azzal, ahogyan éltek, dolgoztak, nevelték gyermekeiket, viselkedtek a környezetükben élőkkel. Nekünk, gyerekeknek is ez volt a természetes, és ez a természetes ma is. Nem úgy kell magyarnak lenni, hogy kitesszük a nemzeti színű zászlót a házunkra, hanem úgy, hogy bennünk él a hazaszeretet, és tetteinkben, legyenek azok bármilyen hétköznapiak, ezt fejezzük ki.
Az UNESCO Művész a békéért díjjal kitüntetett énekművész elmondta, a kultúrát sem kampányszerűen kell támogatni, hanem úgy, hogy az emberek számára, bármely településen is éljenek, hozzáférhetővé váljon. A kultúra akkor fejti ki a hatását, ha beépül a hétköznapokba és az emberek igényévé válik. A díjairól szólva hozzátette, hogy jól esik az elismerés, amely kötelességekkel jár.
– Aki megkapott egy díjat a tevékenysége elismeréseként, annak kötelessége, hogy onnantól kezdve még többet, még jobban teljesítsen – tette hozzá. – Nemcsak alkotóként a színpadon állva, hanem a hétköznapokban magánemberként is nagyobb figyelem középpontjába kerül a díjazott, ezért az sem mindegy, a magánéletben is hogy nyilatkozunk meg, hogyan élünk, mit cselekszünk. Jól esik, ha elismernek, hatalmas ereje van egy mosolynak, néhány jó szónak. Nem mostanában történt, de még mindig őrzöm egy történet emlékét. Álltam a piros lámpánál, a zebrán megláttam egy asszonyt, akit a köznyelvben csövesként emlegetnének. Az asszony rám nézett, majd megszólalt: Isten áldja meg magát, de jó hogy van nekünk. Ezek azok a pillanatok, amelyek feledtetnek minden bút, bánatot.
Forrás: veol.hu, szerző: Tisler Anna