Zsúfolásig megtelt volt tanítványokkal, pályatársakkal, családtagokkal a kispesti Városháza díszterme. Mindannyian köszönteni jöttek a századik születésnapját ünneplő kiváló zenepedagógust, az iskolaigazgatót, a kórusalapítót, Kispest Díszpolgárát, a száz esztendős Somorjai Józsefet.
Nem hiányozhatott az üdvözletet mondók sorából Kispest legfiatalabb díszpolgára, Sebestyén Márta, UNESCO-díjas népdalénekes, aki két Kodály-Lajta gyűjtésű dallal és virággal köszöntötte a kerület legidősebb díszpolgárát. Somorjai tanár úr kalapja nem lévén, botját emelte meg elismerően a daloló felé, és odakiáltotta a publikumnak: „hat éves korától ismerem!”
Ön is ilyen pontosan emlékszik arra, mióta ismeri a tanár urat?
Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mikor találkoztunk először. Egy azonban biztos, nagyon régi az ismeretségünk. Édesanyám, aki most nyolcvan éves és zenepedagógus, Kodály Zoltán utolsó tanítványainak egyike, így kislányként állandóan ott sürögtem körülötte, amikor zenéről, zeneszerzőkről beszélgettek. Nem csoda hát, hogy Somorjai tanár urat névről ugyancsak hamar megismertem. A zene összeköt minket. A zenének, a zene szeretetének és ennek átadásának a megszállott hívei vagyunk! Mi ezt nagyon fontosnak tartjuk és reméljük, hogy az utánunk jövők között is lesznek még olyanok, akik szintén így gondolkodnak erről.
Kispest ebben jó példával jár elő?
Anyukámtól szoktam hallani, hogy a zenei nevelés, a zenével való ismerkedés, a zenélésre, a zene szeretetére való tanítás Kispesten igazán jó kezekben van. Ő ugyancsak gyakran jár fővárosi kórushangversenyekre, seregszemlékre, népdalversenyekre, és örömmel mondja, hogy mindig ott vannak a kispestiek is. Jóska bácsi hagyományait, tanításait ma még van Kispesten, aki továbbvigye! Ezt én nagy örömmel hallom, látom. Ha én ennek a hagyománynak a további megőrzésében aktívan részt tudok vállalni, mint a város díszpolgára, meg is teszem!
2006 óta Kispest Díszpolgára. Milyen kötelezettségeket ró ez önre?
De nemcsak díszpolgár vagyok Kispestnek, hanem „zászlóanyja” is, hiszen 2001-ben én köthettem fel Kispest millenniumi emlékzászlajára a millenniumi szalagot. Bár már régóta nem élek a kerületben, mégis sok érzelmi szál köt engem ide, csakúgy, mint jelenlegi lakhelyemhez, az első kerülethez. Nagyon jól esik, hogy rendszeresen kapom a meghívókat a képviselő-testületi ülésekre, így mindig látom, mi mindennel foglalkoznak itt a képviselők, mi foglalkoztatja a városvezetést, mit tesznek az itt élőkért. Ez egyedülálló, mert máshol nincs ez így. Korábban volt olyan kezdeményezése is a polgármesternek, hogy összehívta a város díszpolgárait, és mint egy civil szervezettől kérte ki a véleményünket néhány dologról, biztatott bennünket, hogy mondjuk el az ötleteinket, javaslatainkat egy-egy témáról. Érdekes dolgok kerültek elő, és kiderült, hogy sokféleképpen vélekedünk és láttunk bizonyos dolgokat. Nekem ez nagyon tetszett! Ha lehetne, érdemes volna újabb és újabb ilyen, és ehhez hasonló találkozókat szervezni. Ezek az ötletelések a kerület hasznára válhatnak, hiszen itt mindenkit a város szeretete vezérel és nem a haszonszerzés.
A Városháza sokszor helyszíne különféle hangversenyeknek, koncerteknek. Lépett már fel itt?
Még nem, pedig fontos építészeti alkotásként számon tartott ez az épület, nagyon szép a díszterem, és sok-sok kedves emlék fűz ide. Itt avattak díszpolgárrá és a szomszédos Halásztanya étteremben volt az ötvenedik születésnapom is. És most is olyan nagy „zsongás” a teremben, mint ahogy a kispestieknek szívében! Sokan hajlamosak legyinteni: Kispest, a világ vége, csak egy kis munkáskerület! Pedig az már a múlt, de abban a múltban is igen komoly és értékes hagyományai voltak a helyi kultúrának! És az az érzésem, hogy jelenleg is komoly erőfeszítéseket tesz a város a polgári kultúra megőrzéséért.
Nem húz vissza a szíve Kispestre?
Kispest folyamatosan a szívünkben és a gondolatainkban él. Ki tudja, mit hoz a jövő, meglehet, hogy az unokáimmal valamelyik wekerlei, vagy kertvárosi ház udvarán fogok majd játszani!
Forrás: Kispesti Újság, írta: Varag Ibolya