Az alábbi írás É. Szabó Márta blogján jelent meg; fotó: Érdi Harmos Réka
Tegnap sajnáltam, hogy már nincs közöm a közszolgálati televízióhoz, mert megbocsáthatatlan bűnnek érzem, hogy senkinek sem jutott eszébe, hogy ezt az esti programot rögzíteni kellene legalább hat kamerával, mert ez egy főműsoridős karácsonyi program lett volna, s nem lenne szükség évszázados műsorokkal ‘letudni’ ismét a karácsonyt, mint már annyi éve a televízió szétzüllesztése óta! Olyan élményben volt részük mindazoknak, akik zsúfolásig megtöltötték a Zeneakadémia nagytermét, amit soha nem fognak, nem fogunk elfelejteni! Márta barátném, leghűségesebb CIMBORÁIM egyike, olyan műsort szerkesztett, s olyan elegánsan vezette a műsort, ahogyan azt tanítani kellene! Az, hogy gyönyörűen énekel, azt rég tudjuk, kislány kora óta elvarázsol bennünket, bármikor, bárhol lép színpadra. De hogy egy ilyen karácsonyi műsort találjon ki, soha nem hallott dalokat előbányászva, fantasztikus zenészekkel együtt muzsikálva, ez példaértékű, és szerintem a Zeneakadémia életében is kimagasló esemény, amire tényleg szavakat nem találok! Ennél szebb karácsonyi ajándékot nem kaphattak tőle rajongói, akik meg is hálálták zúgó, befejezni nem akaró vastapsukkal. És volt az estének számtalan gyönyörű pillanata, szinte nem is tudom, melyiket soroljam, amikor felállította a nézőtéren ülő Tolcsvay László zeneszerzőt, akinek a miséjéből énekelt, hogy őt is megtapsolják, vagy amikor bejelentette, hogy mit érez amikor ezen a színpadon énekel, mert már csesemőkorában többször pólyában a ruhatárban várta meg karvezető édesanyját, hogy befejezze vezénylését a színpadon. Összeszorult a szívem, amikor felhívta a színpadra a Hunyadi Véndiák Kórust, majd Sebestyénné Farkas Ilonát, aki a kórusirodalom legszebb karácsonyi darabjaiból vezényelt. Nem hiszem, hogy szebb születésnapi ajándékot kaphat egy édesanya, aki napok múlva lesz 80 éves. Hát erről maradt le a Magyar Televízió nézőinek sokasága, akik karács:onykor őt is nézhették, hallgathatták volna. Kár, hogy pont ilyesmire nincs pénz, pedig ez lenne az igazi Szeretlek Magyarország!
A koncertről:
Zeneakadémiától a Zeneakadémiáig
Sebestyén Mártát aligha kell bemutatni a közönségnek, azt azonban talán kevesen tudják róla, hogy milyen erős szálakkal kötődik a Zeneakadémiához. Kodály mondta egy alkalommal, hogy a zenetanulást kilenc hónappal a születés előtt kell elkezdeni, s ha van művész, akinél ez maximálisan megvalósult, az éppen Sebestyén Márta volt: már magzatként a Zeneakadémiára járt, több ízben is a ruhatárban várta pólyás csecsemőként, hogy karvezető édesanyja befejezze a Nagyteremben a vezénylést, s kisebb és nagyobb lány korából is számos emlék fűzi az épülethez és az intézményhez. Nagytermi koncertje tehát egyszerre lesz visszatérés és összegzés, amennyiben a pályáját meghatározó három zenei kultúra, a népzene, a régizene és a kórusirodalom fog szerves egységet alkotni ezen az esten. Mert a népzene a zenei múltba vezet egyfelől, s a nagyszerű 20. századi magyar kórusrepertoár felé másfelől, miközben önmagában is a legmagasabb rendű művészet képviselője. Mindebben pedig nemcsak az édesanyja vezette Hunyadi Véndiák Kórus és a Bubnó Tamás vezette Szent Efrém Férfikar lesz Sebestyén Márta segítségére, hanem a legkiválóbb klasszikus- és népzenészek válogatott társasága.