“Sebestyén Márta maga a zene”

Székfoglaló a Művészeti Akadémián

Ha megállítják az utcán, szívesen szóba elegyedik bárkivel. Nemrég egy bevásárlóközpontban – zárás elõtt pár perccel – egy biztonsági őr felismerte és arra kérte, hogy „ahogy a Fölszállott a páva zsűrijében szokta”, ott helyben hallgassa meg, mit tud. Sebestyén Márta természetesen meghallgatta és két perc múlva, együtt énekelték a szatmárvidéki népdalokat. A Kossuth- és Liszt-díjas népdalénekessel, Budavár díszpolgárával különleges ívű pályájáról beszélgettünk.

varnegyed_f

A tavasszal véget ért a döntő és győzteseket hirdettek a Fölszállott a páva című népzenei versenyen. Ezúttal zsűritagként volt jelen, de emlékszik még a legelső sorozatra?

-1969-ben rendezték az elsõ Röpülj pávát, akkor ismerte meg az ország a Sebő – Halmos duót, akik egyetemistaként, kékfestő ingben, rövid hajjal, gitár kísérettel adtak elő magyar népdalokat. Érdekes élmény volt a képernyő előtt sallangmentes éneklésüket hallani. Nagyon meglepődtem, amikor az egyik nap megláttam az általam nagyon tisztelt Halmos Bélát, ahogy belép a házunk kapuján. A felettünk lakó lánynak udvarolt – aki később a felesége lett. Emlékszem, hogy „csókolom”-mal köszöntem neki.

Mikor került szakmai kapcsolatba Sebõ Ferencékkel?

– Gimnazista koromban az osztálytársaimmal a Kassák klubba jártunk, ott hívta fel rám Sebő figyelmét egy énektanár. Az egyik klubnapon Feri elém állt, köszönt, és így szólt: „azt hallottam, hogy nagyon szépen énekelsz. Énekelnél nekem valamit?” – ezzel beterelt a könyvtárszobába. Végigénekeltem egy olyan akadémiai felvételsorozatot, aminek a hanglemezváltozatát 12 évesen egy népdalverseny első díja mellé kaptam. Akárhányszor otthon meghallgattam a lemezt, mindig elidőztem egy bizonyos dalánál. A dal egy moldvai csángó asszony balladája volt – szerintem e felvétel miatt tudatosodott bennem, hogy nekem életre szólóan kell énekelnem. Amikor Béla és Feri meghallotta a ballada bennem keletkezett élményét, Feri megdöbbent, mert el nem tudta volna képzelni, hogy Pesten „visszahallja” Anna néni hangját.

Sebő Feri lelkesedésének köszönhetően, másnap reggel nem az iskolába mentem, hanem matek óra helyett a Kőműves Kelemen balladáját énekeltem a Magyar Televízióban. Az érettségi évében már szinte állandóan énekeltem.

Ezután folyamatos és vég nélküli tanulás következett. Sebő Feri nagyon szeretett váratlan helyzeteket teremteni; negyven évvel ezelőtt például kitaszigált az Egyetemi Színpadra és annyira izgultam, hogy nem jutott eszembe semmi. A „Páva” zsűrijében ezért is voltam empatikus. Emlékszem ezekre az élményekre és tudom milyen, amikor az ember ott áll egy szál „pőrén” a stúdióban. Nagyon sok rutin és tudás kell ahhoz, hogy egy előadó váratlan helyzetekből is kivágja magát. Minden tiszteletem a versenyzőknek, akik felkészültségben és helytállásban sokszorosát nyújtották annak, amit én valaha nyújtottam.

– A közelmúltban a Művészetek Palotájában adott teltházas koncertjét még most is emlegeti a közönség. Nagyon sok zenésztársa jelen volt a színpadon azok közül, akikkel eddig énekelt. A műsor az ön számára meghatározó, illetve az ön közreműködésével készült filmek köré épült…

Az ötletmorzsák már évek óta mozogtak bennem, mert gyakran megszólítanak, hogy „Márti, hallottalak ebben vagy abban a filmben”. Gyakran kiderül, hogy bár én magam nem is tudok róla, de a hangom valahogy részévé válik egy- egy alkotásnak. A kép, a hang és a látvány különös emóciókat vált ki. Egy réges-régi népdal egy modern filmnek is lehet kiemelkedõ szála, motívuma. Az Angol betegben például egy kis erdélyi falu dala jelenik meg a moziban. Mire eljutott hozzám az erről szóló hír, addigra a rendező már rég a dialógusok közé szerkesztette az énekem, amelyet egy jelentben az ágyban fekvõ Ralph Fiennes gramofonról hallgat. A rendezõ megkeresett egy kaliforniai koncertem után és azt kérdezte, hogy ugye nem teszem meg vele, hogy nem járulok hozzá a betétdal felhasználásához, hiszen a filmet e nélkül nem tudja elképzelni és az Angol betegnek mindig ez lesz a fő zenei motívuma. Mit tudtam volna mondani? (Egyébként sem lett volna ehhez semmiféle jogi eszközöm, mint ahogy a filmből jogdíjam sem keletkezett. A jogszabályok szerint a jogokkal a lemezkiadó rendelkezik.)

A koncerten olyan, számomra fontos filmekből is felidéztünk részleteket, amelyek forgatásán is részt vehettem. Emlékezetes számomra a Zolnay Pállal való együttműködés, és nagyon szerettem Gaál Istvánt is, akinek a Bartókról szóló trilógiájában a Gyökerek című film az én hangommal kezdõdik.

Terveim szerint – negyvenéves ismeretségünk évfordulóján – Halmos Bélával és Sebő Ferivel végig együtt zenéltünk volna. Bélát már csak filmről tudtuk megidézni. Neki és a népdalgyűjtő Kallós Zoli bácsinak – akinek akkor volt a születésnapja – dedikáltam néhány erdélyi dalt.

Az esten a zenei szélsőségek is megjelentek. Egymás mellett szólt a nagyon ősi és a nagyon modern muzsika. A vendégeim sokfelől érkezetek, pl. Éric Mouquet a maga komputeres arzenáljával a Deep Forest együttesből, miközben jöttek régi zenészek is gambákkal és csembalókkal. A magyar mellett énekeltünk angolul, franciául és spanyolul.

Művészeti munkája mellett nemrég székfoglalót tartott a Művészeti Akadémián. Milyen témában tartott beszédet?

– A téma valójában Kodály és Bartók öröksége és a táncház-mozgalom. A székfoglalóm címe: Békés-Tarhostól a táncház-mozgalomig – amely valójában a saját életem. A munka hamarosan könyv alakban is megjelenik. Óriási megtiszteltetés, hogy Szőnyi Erzsébet vállalta a laudációt, hiszen zenetörténészként, zeneszerzőként is kiemelkedõ alakja a magyar zenetörténetnek. A laudáció utolsó sora így hangzik: „Sebestyén Márta maga a zene”. Ez nagyon megtisztelő számomra, de nem tudom, hogy megérdemlem-e.

Van-e napjainkban utánpótlása a táncházas generációnak?

– Alig voltunk maroknyian, amikor kezdő énekes voltam, de akkor indult be a táncház-mozgalom. Azóta eltelt négy évtized! Ma már sok nemzet számára mi lehetünk a példa, hogy hogyan kell a módszert, a tudást átadni. Sokszázezres tábora van azoknak, akiket megérint a néptánc. Hihetetlen, de Japánban kalotaszegi legényes versenyeket rendeznek. Az utánpótlás immár nemcsak az énekes tudásban, hanem a néptáncok ismeretében és szeretetében is bőséges.

Forrás: Várnegyed, XIX. évfolyam, 12. szám, 2014. június 20; írta: Rojkó

error: Content is protected !!