Régi iratok, régi zenék a lévéltárban

14500333_807814312655618_511931096944985647_o

Emlékezetes programokkal köszöntötte a Kulturális Örökség Napját a Magyar Nemzeti Levéltár. Séta keretében, a nyilvánosság elől elzárt raktárakban nézhettek meg sok évszázados iratokat a látogatók, a Nyomot hagytak kiállításhoz kapcsolódva Sebestyén Márta, Budavár díszpolgára adott emlékezetes koncertet az interaktív tárlat falai közt.

Az óránként induló raktárlátogató csoportok mindössze tizenöt fővel barangoltak, avatott vezetõjükkel, a 36 kilométernyi irat útvesztőben. A kis létszám biztosította, hogy mindenki a lehetõ legközelebbről szemlélhessen meg olyan történelmi emlékeket, mint a Mária Terézia névjegyével ellátott rendelet, a királyi könyvek sorozata, Széchenyi István Buda város díszpolgári oklevele, Görgey Artúr tábornoki kinevezése, Zrínyi Miklós levelezése, vagy a IV. Károly király trónra lépésének századik évfordulójához kapcsolódó iratok.

Művészet és történelem találkoztak Sebestyén Márta rendhagyó koncertjén, a Magyarországnak fényes világa – zenés utazás a magyar múlt századaiban címû előadáson.

– Az összeállítás apropóját és inspirációját a Levéltár aktuális kiállítása, a Nyomot hagytak – Évszázadok, Személyiségek, Aláírások szolgáltatta – árulta el dr. Német László Sándor, osztályvezetõ, a kiállítás kurátora, aki köszöntõjében kitért arra, hogy a tárlat a XIV. századtól a rendszerváltásig mutatja be azt a folyamatot, miként vált az aláírás a hitelesség kizárólagos hordozójává.

Sebestyén Márta elöljáróban leszögezte: a bejárásokkal ellentétben ők és muzsikus társai, Andrejszki Judit, Sofia Labropoulou, és ifjú Szerényi Béla zenével képesek megeleveníteni az írásokat.
– Andrejszki Judit a régi zene, fennmaradt írásos anyagaiból táplálkozik, míg a népzenészek a nép emlékezetében megmaradt hagyományokat szólaltatják meg, amely hagyományok számtalan ponton találkoznak a régi zene írásos forrásaival – mondta a Művész a békéért UNESCO-díjas előadómûvész.

Pompásan ötvözték a két műfajt a muzsikusok, szvitszerű kompozíciókkal megidézve az egyes történelmi korokat, amelyekben a felhangzott művek keletkeztek. Így állítottak zenei emléket a 750 éve elhunyt Rogerius mesternek, a Siralmas
ének című gesta szerzőjének, a 225 esztendeje született gróf Széchenyi Istvánnak, a tatárjárás krónikásának, Görgey Artúr honvédtábornoknak, aki kerek egy évszázada távozott az élõk sorából.

Az ötvenhatos forradalom hatvanadik évfordulójával kapcsolatban Sebestyén Márta hivatkozott a nézőtér első sorában helyet foglaló, akkoriban zeneakadémista édesanyjára és pályakezdő közgazdász édesapjára, akik az utcákon élték át az eseményeket, s az általuk elmeséltek semmilyen összhangban nem álltak azzal, amit az iskolában tanítottak.

A műsor összeállításának történetét felidézve az énekesnő elmondta: amikor meglátta a kiállítási teremben a számos portrét, történelmünk alakítóit, megrettent.

– Minden sorsfordító kor bemutatására négy órás előadás sem lenne elég – mondta. Szó sem volt természetesen ilyen hosszú
koncertről, kilencven perc alatt pompás zenei keresztmetszetet nyújtottak csembalóval, tekerőlanttal, furulyával, tárogatóval, dobokkal és az egzotikus hangú kanounnal. Felcsendült középkori Ave Maria, Szent István dicséret, Szent Nektariosz püspök himnusza, Zsigmond-kori töredék, Balassi Bálint katonaéneke avégekről, Mátyás király halálára emlékező ének, s az Elment a két lány virágot szedni kezdetű népdal. Ez utóbbiban megannyi férfiről esik szó, így János nevűről is.

Megesett, mesélte Sebestyén Márta, amikor I. János Károly, spanyol királynak énekelte, kissé aggódott egy estleges politikai botrány miatt. A botrány persze elmaradt.

– Sőt Zsófia királynénak annyira megtetszett a produkció, hogy készítettek az uralkodó pár számára egy CD-t, amelynek az az egyetlen példánya létezik – idézte fel az esetet az előadóművész.
Petőfi több mit ötven verséből született népdal, természetesen ezek közül is kaptunk ízelítőt, csakúgy, mint a kor népszerű verbunk muzsikájából.

Az eredetileg toborzó zenével kapcsolatban Andrejszki Judit elmondta:

– Erkel Ferenc, a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatra három kompozícióval nevezett. Így az összes pályamű tőle származott. A nyertes alkotás valódi verbunk volt, késõbb lassították le tempóját a ma ismertre.

A Kossuth-nótát már együtt énekelte a közönség a muzsikusokkal.

A koncertet követően megnézhette mindenki a Kis-Ázsia és a Közel-Kelet jellegzetes hangszerét, a görög, török, perzsa zenék egyik főszereplőjét, a kanount. A tekerőről megtudhattuk, hogy a XVIII. században olyan népszerűségnek örvendett, hogy többek között Vivaldi is komponált versenyművet erre a hazánkban, a népzenében meghonosodott hangszerre.

Forrás: Várnegyed, Szerző: DIA

error: Content is protected !!