December 15-én kiderül, kik lesznek a Fölszállott a páva népzenei és néptánc tehetségkutató verseny nyertesei. A zsűri egyik tagjával, a Kossuth-, Liszt- és UNESCO-díjas előadóművésszel, Sebestyén Mártával beszélgettünk.
Az Ön neve fogalom a népdaléneklésben. Bizonyára sok fiatal veszi körül, aki igyekszik ellesni fortélyokat ebből a művészetből. Akadt versenyző, akinél tetten érte a saját népdaléneklési stílusának hatását?
Örülök, hogy nem magamat ismertem föl, hanem az „adatközlőket”, azokat a néniket, bácsikat, akiknek a felvételeiből készültek a versenyzők. Természetes dolog, hogy a hatásuk alá kerültek a fiatalok, hiszen mindig nagyon erős a lelki kötődés ezekhez a hanganyagokhoz. Csak a következő lépés az, amikor az ember már saját magát is képes beleénekelni egy dalba, úgy, hogy eközben a stílusjegyek és a karakter is megmaradjon.
Mi a véleménye az eddig látottakról, hallottakról?
Nagyon jó látni a 16-20 éveseket értékes előadásokkal a tarsolyukban, egy olyan világban, ahol ömlik ránk a zajáradat. Azt hiszem Kodály Zoltán is büszke lenne, ha látná, hogy a XXI. században mennyi fiatal, és milyen magas színvonalon műveli a népi kultúrát. A világban is páratlan dolog ez, nemhiába lett a táncházmozgalom UNESCO-díjas. Legyünk rá mi is nagyon büszkék! Zsűrizni pedig nagy felelősség. No, és nehéz is, mintha egy nagy, szépséges gyümölcsöskosárból kellene válogatni. Mindössze 30-40 másodperc alatt kell irányadót mondanunk egy-egy produkcióról, úgy, hogy az mindig segítse tovább az előadót, és véletlenül se fájjon. Eközben magam is szinte együtt lélegzem a fellépőkkel, adás végére még a hangom is elmegy, mert velük együtt, magamban én is végigéneklem a versenyt.
Az idő előrehaladtával oldottabbak lettek a versenyzők vagy inkább nőtt a feszültség?
Embere válogatja, ugyanúgy különbözik, ahogy másképp teljesítünk, mondjuk vizsgákon is. Van, aki nagyon jó tanuló, de rossz vizsgázó, és ez fordítva is igaz lehet. Ugyanakkor ezt a képességet lehet fejleszteni is. A jóleső izgalom viszont határozottan fokozódik!
Meglepte az itt tapasztalt színvonal, vagy eddig is tudta, hogy ekkora tartalék rejlik a magyar népi kultúrát művelő ifjú emberekben?
Az, hogy ennyi tehetség lakik bennük, azt tudtam, a színvonalat is ismertem, mégis meglepett. Hihetetlen öröm ez a rácsodálkozás, hogy „hisz’ ez tényleg így van”, sőt, még azon is felül, amit tudván tudtunk.
Ön, aki ebben a tiszta hagyományokkal teli világban él, miként fogadta a show-szerű, mindenki számára „fogyaszthatóra” hangszerelt műsort?
A fiatalok már könnyebben hozzászoknak ezekhez a látványelemekhez, de csiszoltunk is a kulisszán a stábbal a népművészeti-szakmai szempontok alapján. Mindenki, aki dolgozik ezen a műsoron, annyira megszerette, hogy örömmel és szívesen vesz részt a készítésében, egyszerűen azért, mert nagyon jó a sok lelkes, jókedvű ifjú között lenni. Életöröm költözik a falak közé, ami mindenkire átragad. Szükségünk van erre az örömre, már csak a lelki egészségünk miatt is.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Vannak sírás közeli, megható pillanatok, például, amikor a kisfilmeket nézzük, amelyeken a gyerekek vallanak önmagukról. De nagy élmény az is, mikor megjelenik egy kislány szépséges viseletben, aki akár lehetne saját, századokkal korábbi őse is. Ilyenkor, ott a színpadon, a XXI. században őket is képviseli. Élő üzenet a múltból, ami nagyon is a mának szól. Hátborzongatóan szép!
Benne vagyunk az adventben, lesz mód az elcsendesedésre?
Nagyon szeretem, és mindig nagyon várom az évnek ezt a szakaszát, ami nekem a Fölszállott a páva mellett idén karácsonyi koncertekkel és lemezfelvétellel telik. Csak ilyentájt lehet azokat a gyönyörű karácsonyi énekeket elfújni, amelyek olyan kedvesek nekem. Ezekből válogattam egy csokorra valót az Angyali szó zengedez című lemezre is.
Forrás: radio.hu, Írta: Máthé Zsuzsa, Fotó: Perger László